Ezt még régebben közöltem a facebookomon:
"Tegyétek közzé annak a 10 könyvnek a listáját az idővonalatokon,
amik valamilyen módon hatással voltak rátok. Ne gondolkozzatok túl
hosszan és főleg ne válogassatok „jó” és „rossz” könyvek között."
Az én listám,bár nagyon nehéz volt kiválasztani csak tízet:
1.Lois Lowry:Az emlékek őre
2.Umberto Eco: A rózsa neve
3.Karl Bruckner: Szadako élni akar
4.Jane Austen : Büszkeség és balítélet
5.Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
6.Edmondo de Amicis: Szív
7. J. K. Rowling : Harry Potter
8. Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
9. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
10. Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok
Miért pont ezek a könyvek?
1. Szeretem a disztópiákat. Tetszett, hogy olyan dolgokra hívja fel az olvasó figyelmét, ami a hétköznapokban nem tűnik fontosnak, vagy magával értetődik. Itt a szereplővel együtt csodálkozunk rá azokra a dolgokra, ami mind előttünk van. Ez egy olyan ifjúsági 1984-es könyv. Még mielőtt film készült volna belőle, már akkor is nagy kedvencem volt, ahogy Lois Lowry sok kötete.
2. Aki szereti az irodalmat, annak kötelező darab. Nem érti meg, csak az, akihez az irodalom világa közel áll. Nem egyszerű a nyelvezete.
3. Ifjúsági regény. A hirosimai atomrobbanás idején játszódik. A japán kislányt sugárzás éri, papír darvakat hajtogat, hiszen reméli, ha meglesz az ezer, meggyógyul. Nagyon szép, megható történet.
4. Lentebb leírtam, miért tetszik.
5. Tele van olyan mondatokkal, amelyeket az embernek alá kell húznia, eszébe kell vésnie, barátságról, szerelemről.
6. Egy kedves, olasz ifjúsági kötet, általános iskolás koromban kaptam a szüleimtől, történetek vannak benne a helyes viselkedésről, a szülők iránti tiszteletről, hazaszeretetről. Kötelező olvasmánnyá tenném.
7. Nem kérdés, miért.
8. Márquez családtörténete a legkülönösebb világot tárta fel előttem. Úgy éreztem, ott vagyok én is a faluban, a család része vagyok. Nagyon jó karakterek vannak benne. Másik kedvenc még a Szerelem a kolera idején, de két Márquezt nem akartam felsorolni.
9. Mivel szeretem az Attila-mondát, ezért közel áll hozzám a könyv története. Szeretem, ahogy Gárdonyi ír. Jobban tetszett, mint az Egri csillagok, és legalább annyira, mint az Ida regénye.
10. Felnőttkorom kötete, egyik legjobb kortárs magyar írónk könyve, ebből írtam a szakdolgozatomat is, ezért a könyvet aprólékosan kielemeztem. Én voltam a pszichológus, a könyv a páciensem. Minden egyes olvasással egyre mélyebben hatoltam be a könyv tudatába és próbáltam megtalálni benne az ősvalamit. (Freud)
+1: Talán valamelyik könyv helyett Szabó Magda Abigéljét írnám. És azt is kötelező olvasmánnyá tenném.
2015. július 1., szerda
Jane Austen "mesevilága"
Jane Austen-t anyukám ismertette meg velem először a filmek révén, majd a könyveket is elkezdtem végig olvasni. Az összes, magyarul megjelent Jane Austen-regényt, illetve egyéb műveit is elolvastam.
A legideálisabb helyzet egy Jane Austen-regény elolvasásához egy téli délután, a kandalló előtt, teával és apró süteménnyel melletted, odakint havazik. Mindig karácsonykor olvastam a legszívesebben Jane Austen-t. Hogy miért jut eszembe erről a karácsony?
Talán a mesevilág miatt. A szereplők élete ugyan nem könnyű, általában szegény kisasszonyok, de végül jóra fordul a sorsuk. Ez előre könyvelhető, mint a mesében.
Először a Büszkeség és balítéletet ismertem meg, megnéztem a Colin Firth-féle sorozatot, és legalább egy évig álmodoztam egy Darcy-szerű fazonról, aki egyszer majd feleségül vesz. Nem jár jól az, aki ilyen könyvekből veszi a jövendőbeli ideáljait, mert akkor légvárakat kerget.
A való élet teljesen más, de azért jó hinni és remélni, hogy van kivétel.
Egy jó kis helyzetre épül a szerelmi szál. Nem bírja egymást a két fő karakter, majd ez megváltozik.
Sok romantikus történet épül erre a motívumra, nem csak Jane Austen világában.
A könyv SOKKAL jobb, mint a sorozat vagy a filmadaptáció. Nem hittem volna, hiszen az 1995-ös sorozat hűen tükrözi az írónő világát. De mégis észre veszek a könyvben olyan finomságokat, amit egy filmben nehéz átadni. Imádom Austen iróniáját. Sokan nem értik az iróniát a való életben (tapasztalat, hisz jómagam is ironikus vagyok), Austen stílusa így közel áll hozzám.
Az Értelem és érzelem a második legjobb kötete. Itt is előbb néztem a filmet, így Brandon ezredest Alan Rickman alakjában képzeltem el, Elinort pedig Kate Winslet-ként. De nem bántam, mert a film szereplőfelhozatala nagyon jól sikerült.
Aztán ott van az Emma, akinek karaktere számomra a minden lében kanál-nak tűnt, először valahogy nem olyan szimpatikus, de végül megkedvelhető.
A Meggyőző érvek (filmben Tartózkodó érzelem) annyira nem győzött meg, A klastrom titka pedig az angol gótika világát idézi fel, így ez a könyv a legkevésbé Austen-es.
A Mansfield Parkot már rég olvastam, de ez valahogy az utolsó helyen áll nálam.
Austen művei közül talán azok emelkednek ki, amelyekből jó film készült.
A könyvek olvasatják magukat, nem unalmasak, a karakterek és a viszonyok jól kidolgozottak.
A történet nem túl váratlan, hiszen sokszor előre lehet tudni, hogy a két szerelmes egymásra talál.
De persze néha itt is vannak meglepetések, ahogy a való életben is.
A legideálisabb helyzet egy Jane Austen-regény elolvasásához egy téli délután, a kandalló előtt, teával és apró süteménnyel melletted, odakint havazik. Mindig karácsonykor olvastam a legszívesebben Jane Austen-t. Hogy miért jut eszembe erről a karácsony?
Talán a mesevilág miatt. A szereplők élete ugyan nem könnyű, általában szegény kisasszonyok, de végül jóra fordul a sorsuk. Ez előre könyvelhető, mint a mesében.
Először a Büszkeség és balítéletet ismertem meg, megnéztem a Colin Firth-féle sorozatot, és legalább egy évig álmodoztam egy Darcy-szerű fazonról, aki egyszer majd feleségül vesz. Nem jár jól az, aki ilyen könyvekből veszi a jövendőbeli ideáljait, mert akkor légvárakat kerget.
A való élet teljesen más, de azért jó hinni és remélni, hogy van kivétel.
Egy jó kis helyzetre épül a szerelmi szál. Nem bírja egymást a két fő karakter, majd ez megváltozik.
Sok romantikus történet épül erre a motívumra, nem csak Jane Austen világában.
A könyv SOKKAL jobb, mint a sorozat vagy a filmadaptáció. Nem hittem volna, hiszen az 1995-ös sorozat hűen tükrözi az írónő világát. De mégis észre veszek a könyvben olyan finomságokat, amit egy filmben nehéz átadni. Imádom Austen iróniáját. Sokan nem értik az iróniát a való életben (tapasztalat, hisz jómagam is ironikus vagyok), Austen stílusa így közel áll hozzám.
Az Értelem és érzelem a második legjobb kötete. Itt is előbb néztem a filmet, így Brandon ezredest Alan Rickman alakjában képzeltem el, Elinort pedig Kate Winslet-ként. De nem bántam, mert a film szereplőfelhozatala nagyon jól sikerült.
Aztán ott van az Emma, akinek karaktere számomra a minden lében kanál-nak tűnt, először valahogy nem olyan szimpatikus, de végül megkedvelhető.
A Mansfield Parkot már rég olvastam, de ez valahogy az utolsó helyen áll nálam.
Austen művei közül talán azok emelkednek ki, amelyekből jó film készült.
A könyvek olvasatják magukat, nem unalmasak, a karakterek és a viszonyok jól kidolgozottak.
A történet nem túl váratlan, hiszen sokszor előre lehet tudni, hogy a két szerelmes egymásra talál.
De persze néha itt is vannak meglepetések, ahogy a való életben is.
Harry Potter-könyvek
Mivel mással is kezdhetném a blogot, mint a Harry Potterrel?
Hosszan nem akarok írni róla, mivel akit érdekelt, már rég elolvasta vagy megnézte a filmet, aki pedig eddig nem olvasta, (talán) már nem is fogja. Viszont egy élménytől fosztja meg magát, egy olyan világtól, amibe ha belemerül, sokkal könnyebben telnek a hétköznapok. Ez a könyv adott erőt, a tény, hogy Harry-t piszkálják, engem is átlendített a rosszindulatú osztálytársaim gúnyolódásán.
Erőt és reményt adott arra, hogy lesz majd jobb. És hogy nem feltétlenül az áll utolsó helyen a ranglétrán, aki sok bántást kap.
Nem akartam elolvasni 12 évesen, pont azért, mert mindenki rajongott érte. Gondoltam, nekem úgy se tetszene, általában más az ízlésem könyvek terén. Aztán mégis megkaptam Húsvétra az első kötetet, amit aztán le se tudtam tenni. Szinte mindig annyi idős voltam, mint a könyv szereplői, amikor olvastam a regényt.
A filmeket is szeretem, de a könyvek sokkal jobbak.Nem beszélve arról, hogy szerintem a Harry Potter-könyvek világát egyedül a harmadik filmben sikerült megragadni.
Nehéz lenne sorrendbe tenni őket. A legtöbbször (talán tíznél is többször) olvastam el a harmadik (Az azkabani fogoly) és a negyedik (a Tűz Serlege) könyvet. A negyedik rész bál jelenetét nagyon sokszor, és mindig a Princess együttes zenéjét hallgattam közben. Az ötödik részt is sokszor olvastam, főleg a Pitonnal tartott különórákat.
A hatodik és a hetedik könyvet futottam át a legkevesebbszer, a hetedik könyvnek már nem volt olyan Harry Potter-hangulata számomra.
Kedvenc szereplőm Piton professzor, mert kiismerhetetlen és izgalmas karakter.
A másik kedvencem Hermione, akire folyton hasonlítani akartam. De a rajongók közül ki nem?
A harmadik pedig Luna, mert nagyon érdekes, különleges szereplő, és nagyon drukkoltam, hogy jöjjön össze Harry-vel. Persze Rowling nem így találta ki. Bár Hermionénak is örültem volna Harry mellett. Állítólag már Rowling is nyilatkozott úgy, hogy talán Harry és Hermione jobban összeillettek volna, hiszen Ron és Hermione folyton veszekednek. Szerintem ők nem illettek össze, két külön személyiség. De ez csak az én véleményem.
A regényben nagyon sok fantázia van, egy olyan, jól megtervezett világ, amelyben könnyen elképzelhetjük magunkat. Bele lehet veszni ebbe az egészbe. Azt hiszem, Potter óta nem olvastam ilyen regényt.
A Gyűrűk Ura-könyvek és A hobbit kimaradt az életemből (eddig legalábbis), így azokat nem tudom összehasonlítani ezzel.
Mindenesetre a sorozat abszolút 10-es nálam és aki esetleg eddig nem tette volna, biztatom, hogy olvassa el, mert nagy élmény. Sokmindent köszönhetek ennek a regénynek, többek között a bagoly-imádatomat is, ami azóta is tart.
Hosszan nem akarok írni róla, mivel akit érdekelt, már rég elolvasta vagy megnézte a filmet, aki pedig eddig nem olvasta, (talán) már nem is fogja. Viszont egy élménytől fosztja meg magát, egy olyan világtól, amibe ha belemerül, sokkal könnyebben telnek a hétköznapok. Ez a könyv adott erőt, a tény, hogy Harry-t piszkálják, engem is átlendített a rosszindulatú osztálytársaim gúnyolódásán.
Erőt és reményt adott arra, hogy lesz majd jobb. És hogy nem feltétlenül az áll utolsó helyen a ranglétrán, aki sok bántást kap.
Nem akartam elolvasni 12 évesen, pont azért, mert mindenki rajongott érte. Gondoltam, nekem úgy se tetszene, általában más az ízlésem könyvek terén. Aztán mégis megkaptam Húsvétra az első kötetet, amit aztán le se tudtam tenni. Szinte mindig annyi idős voltam, mint a könyv szereplői, amikor olvastam a regényt.
A filmeket is szeretem, de a könyvek sokkal jobbak.Nem beszélve arról, hogy szerintem a Harry Potter-könyvek világát egyedül a harmadik filmben sikerült megragadni.
Nehéz lenne sorrendbe tenni őket. A legtöbbször (talán tíznél is többször) olvastam el a harmadik (Az azkabani fogoly) és a negyedik (a Tűz Serlege) könyvet. A negyedik rész bál jelenetét nagyon sokszor, és mindig a Princess együttes zenéjét hallgattam közben. Az ötödik részt is sokszor olvastam, főleg a Pitonnal tartott különórákat.
A hatodik és a hetedik könyvet futottam át a legkevesebbszer, a hetedik könyvnek már nem volt olyan Harry Potter-hangulata számomra.
Kedvenc szereplőm Piton professzor, mert kiismerhetetlen és izgalmas karakter.
A másik kedvencem Hermione, akire folyton hasonlítani akartam. De a rajongók közül ki nem?
A harmadik pedig Luna, mert nagyon érdekes, különleges szereplő, és nagyon drukkoltam, hogy jöjjön össze Harry-vel. Persze Rowling nem így találta ki. Bár Hermionénak is örültem volna Harry mellett. Állítólag már Rowling is nyilatkozott úgy, hogy talán Harry és Hermione jobban összeillettek volna, hiszen Ron és Hermione folyton veszekednek. Szerintem ők nem illettek össze, két külön személyiség. De ez csak az én véleményem.
A regényben nagyon sok fantázia van, egy olyan, jól megtervezett világ, amelyben könnyen elképzelhetjük magunkat. Bele lehet veszni ebbe az egészbe. Azt hiszem, Potter óta nem olvastam ilyen regényt.
A Gyűrűk Ura-könyvek és A hobbit kimaradt az életemből (eddig legalábbis), így azokat nem tudom összehasonlítani ezzel.
Mindenesetre a sorozat abszolút 10-es nálam és aki esetleg eddig nem tette volna, biztatom, hogy olvassa el, mert nagy élmény. Sokmindent köszönhetek ennek a regénynek, többek között a bagoly-imádatomat is, ami azóta is tart.
Welcome
Miért írom a blogot?
Mivel sok könyvet olvasok, és néha már magam se emlékszek mindegyikre, ezért legyen majd egy hely, ahol felidézhetem őket.
Szeretném megosztani a véleményemet a könyveket illetően. Nem fogok mellébeszélni, "írni", azt is megírom majd, ha egy könyvet rossznak tartok.
Mielőtt belekezdek egy könyvbe, elolvasom a fülszöveget. Ha tetszik, megveszem vagy kikölcsönzöm. Bár manapság már csak azokat a könyveket veszem meg, amelyekről tudom, hogy jók és többször érdemes elolvasni őket.
Mert van olyan könyv, ami sajnos csak gyújtósnak jó, mégis kiadták.
Az SZTE-BTK-ra jártam öt évig magyar nyelv és irodalom szakra. Mire bekerültem, már sok kötelező és nem kötelező olvasmányon túl voltam, egy hétre két regény jutott, így van némi viszonyítási alapom.
Olvasónaplót, kritikát és sok-sok szemináriumi dolgozatot kellett írnom, idővel talán ezeket is közzéteszem az oldalon. Tanultam könyvkiadást, szerkesztést, könyvek digitalizálását, szóval sokmindent, ami a könyvekhez köthető.
Kár, hogy nem számoltam meg, hány könyvet olvastam már ki életemben. Talán magam is megrémülnék a sok számtól.
Mivel kezdődött?
Azok közé tartozom, akiket a Harry Potter-széria vett rá az olvasásra. Az olvasási kedvem azóta is töretlen.
Mit?
Alapvetően ifjúsági regényeket, valahogy ezek érdekelnek a legjobban. Talán mert fontosnak tartom a fiatalság olvasásra nevelését. Szeretem a fantasy-t is , az igaz történeteket. Az angol klasszikus regényeket. Igazából sokfélét. De majd meglátjátok.
Hogy válogatok?
Volt, hogy borító (igen, tudom, ez elég gáz), volt, hogy ajánlás alapján vagy csak rábukkantam egy könyvre a polcon. Sokszor úgy érzem a könyvtárban, hogy nem én találom meg a könyvet, hanem a könyv engem.
Mivel sok könyvet olvasok, és néha már magam se emlékszek mindegyikre, ezért legyen majd egy hely, ahol felidézhetem őket.
Szeretném megosztani a véleményemet a könyveket illetően. Nem fogok mellébeszélni, "írni", azt is megírom majd, ha egy könyvet rossznak tartok.
Mielőtt belekezdek egy könyvbe, elolvasom a fülszöveget. Ha tetszik, megveszem vagy kikölcsönzöm. Bár manapság már csak azokat a könyveket veszem meg, amelyekről tudom, hogy jók és többször érdemes elolvasni őket.
Mert van olyan könyv, ami sajnos csak gyújtósnak jó, mégis kiadták.
Az SZTE-BTK-ra jártam öt évig magyar nyelv és irodalom szakra. Mire bekerültem, már sok kötelező és nem kötelező olvasmányon túl voltam, egy hétre két regény jutott, így van némi viszonyítási alapom.
Olvasónaplót, kritikát és sok-sok szemináriumi dolgozatot kellett írnom, idővel talán ezeket is közzéteszem az oldalon. Tanultam könyvkiadást, szerkesztést, könyvek digitalizálását, szóval sokmindent, ami a könyvekhez köthető.
Kár, hogy nem számoltam meg, hány könyvet olvastam már ki életemben. Talán magam is megrémülnék a sok számtól.
Mivel kezdődött?
Azok közé tartozom, akiket a Harry Potter-széria vett rá az olvasásra. Az olvasási kedvem azóta is töretlen.
Mit?
Alapvetően ifjúsági regényeket, valahogy ezek érdekelnek a legjobban. Talán mert fontosnak tartom a fiatalság olvasásra nevelését. Szeretem a fantasy-t is , az igaz történeteket. Az angol klasszikus regényeket. Igazából sokfélét. De majd meglátjátok.
Hogy válogatok?
Volt, hogy borító (igen, tudom, ez elég gáz), volt, hogy ajánlás alapján vagy csak rábukkantam egy könyvre a polcon. Sokszor úgy érzem a könyvtárban, hogy nem én találom meg a könyvet, hanem a könyv engem.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)